Ma 10 óráig aludtam, mert hajnali 3-kor kerültem ágyba a Góvardan-parikrám után. Kicsit még fáj a torkom, a lábam be van dagadva, de amúgy jobban vagyok, lázam már nincs. Felkeltem, elkészültem, majd lementem a konyhába megnézni, kell-e segíteni Gurudév ebédjének az elkészítésében. Mire odaértem, a matadzsi már készen volt, és mint mondta, pár perc múlva indul is, ha van kedvem, segíthetek. Nosza, gyorsan visszamentem a cuccaimért, majd vissza a konyhába. Felkaptam a szatyrot, majd riksára pattantunk. Ma Gurudév az Imlitála templomba ment, ott volt ma Pisima matadzsi búcsúztatása, beszédekkel, jagjával és praszáddal. Gurudév is ott volt, meg a bhakták is.
Ez a templom nagyon különleges. Itt is Rádha és Krisna kedvteléseiknek hódoltak, illetve Mahaprabhu ezen a helyen az Imlitala fa alatt zengte a Szent Nevet. A templom maga gyönyörű, a falon körbe nagyon szép dombművek láthatóak Srí Caitanya Mahaprabhu kedvteléseiről.
Megkerestük Gurudévet, de ő még nem akart enni. Időközben visszaérkezett Haridzsán Maharádzs és Mariann a körútjukról, és most pár napig itt maradnak Vrindávanban. Közben nekem kellett Gurudévvel maradnom, hogy ha bármire szüksége van, esetleg enni szeretne, akkor segítsek ebben. Gurudév itt is sok barátjával, hittársával találkozott, mindig valakivel társult.
Fél órát tölthettünk így el, majd behívtak engem is egy elkülönített helyre, ahol praszádot fognak kapni a meghívott vendégek. Én és Pancha Tattwa prabhu (aki Gurudév titkára, nagyon sok szolgálatot végez és elképesztően alázatos bhakta, ráadásul ő intézi Gurudév midnen ügyét, ő a lelke a missziónknak) leültünk és vártunk, majd Pancha Tattwa mondta, hogy most Gurudév is fog praszádot osztani. Ez nem volt meglepő számomra, mert Gurudév szinte mindenhol oszt praszádot, legalábbis az összes mélán, ahol együtt voltam vele, mindig osztott. Ez egy nagy kegy nekünk! Kérdeztem Gurudévet, hogy oszhatok-e, de azt mondta, hogy nem. Gurudév osztott, mi megebédeltünk, majd Pancha Tattwa prabhu is beállt osztani (az utolsó előtti képen, kosárral a kezében). Időközben feltűnt Haridzsán Maharádzs és Naraszimha Maharádzs is pont velem szemben. Egyébként Gurudév megállás nélkül osztotta a praszádot másfél órán keresztül!
Ezután Gurudév átment Jamuna Kundzsba, majd ott ő is megebédelt egy barátjával közösen. Rá nem számítottunk, így Pancha Tattwa prabhu gyorsan átszaladt az Imlitala templomba praszádért, mi meg addig előkészítettük Gurudév ebédjét. Majd jött a szokásos kézmosás, mosogatás, elpakolás. Gurudév és a bhakták elindultak Kési-ghát felé, de nekem még ki kellett mosnom a ruhámat másnapra, ezért visszamentem Vrinda Kundzsba. Az edényeket is vissza kellett vinnem, így pont kapóra jött, hogy visszamentem. Kimostam a ruháimat, mjd eredetileg le akartam pihenni kicsit, de végül úgy döntöttem, hogy nem pihenek, hanem a többiekkel tartok. Gyorsan összekaptam magam, majd kirohantam a Kési-ghátra. Már mindenki a hajóban ült, így én is behuppantam gyorsan. Elindult és bhdzsanozva átmentünk a túlpartra. Ott leültünk egy körbe és Gurudév elkezdett spanyol imákat énekelni. Semmit nem értettem belőle sajnos, pedig nagyon szépen hangzott. Ezután a szokásos felajánlások következtek Jamuna Dévinek, miközben Gurudév hosszú imákat mondott, majd elindultunk vissza Vrinda Kundzs felé.
Gurudév még beugrott Vamszi Kundzsba, ahol leült beszélgetni pár bhaktával. Mi ezalatt visszamentünk Vrinda Kundzsba, ahol előkészítettük Gurudév vacsoráját, majd amikor visszajött, felszolgáltuk neki, majd kézmosás, mosogatás és a maradék szétosztása következett.
Ez an ap is pörgősre sikerült, kevés pihenéssel, félig lábadozva, de tele keggyel. Nagyon élveztem a mai napot is, és érzem, hogy az utolsó egy hétben rengeteg kegyet kaptam. Nem igazán tudom leírni, hogy mi is történik itt velem, de olyan érzésem van, mintha automatikusan boldog lennék. Ennyire jól még soha nem éreztem magam, mint most itt.
Gurudév Patita Pavana ki dzsáj! Prabhupád ki dzsáj! Vrindávan Dhám ki dzsáj! Köszönöm...
