Már jobban éreztem magam, de a gyomrom még nem volt az igazi. A gyógyszereket még holnapig szedem, aztán meglátjuk a továbbiakat. Reggeli után elbúcsúztam a magyar csapattól, akiket kicsit megkedveltem, aranyosak voltak. Haridzsán Maharádzs még október végén visszajön az egyik utassal, Mariannal, aki rendszeresen jár Nandafalvára, ő régi barátunk. Ő is itt fog majd maradni négy-öt napot a túra után.
Kicsit kimentem sétálni, majd dhótit is sikerült szereztem. Elképesztően olcsó a dhóti itt, összesen 1480 rúpiát fizettem a négy dhótiért és a négy kurtáért. A minőség is nagyon jó, és jó nagy, ami az én esetemben elég fontos szempont. Hazafelé még fotózgattam egy keveset. Még éreztem hogy nem vagyok olyan túl jól, éppen ezért nem is erőltettem a sétát. Mindenesetre Vrindávan légköre nagyon tetszett, ahogy bánnak az állatokkal, a nyüzsgés, az utcák. Sok helyen látni, hogy a tehenek is koldulnak, mindig mennek házról házra, és próbálnak ennivalót kérni. Erről sikerült egy jó fotót is készítenem. Vagy kapnak valami harapnivalót, vagy ha nincs szerencséjük, akkor verést. Épp ezért az utcán is nagyon figyelik az emebreket, hátha kapnak valamit. Vagy verést, vagy ennivalót. Egyébként az asramhoz is járnak tehenek, mindig ugyanaz a négy-öt tehén és bika jön esténként, amikor kiszórják a maradék praszádot nekik. Ők meg szépen feleszik az egészet, de persze a majmok is besegítenek az eltakarításba.
