Ma is különleges nap van. A reggeli program és a lecke után reggeli következett, majd ezután felkészültünk az egész napos programra, ma ugyanis Mana-sarovarahoz látogatunk. Mi megint bepakoltuk az egész napos útra Gurudévnek az ételét, aztán 9 óra 30 perc körül inultunk gyalog először a Jamuna partjára. Itt megvártuk a menetrendszerinti hajót (értsd, amint átér a hajó, egyből felszáll rá mindenki, és már indul is a hajó), majd átmentünk a túlpartra. Innen gyalog indultunk tovább. Azt mondták, hogy gyalog csak kb. egy óra lesz, de mi sokkal többet gyalogoltunk. El is tévedtünk, konkrétan elhagytuk azt a lejárót, ahol le kellett volna térnünk az útról. Itt fogtunk egy riksát, és úgy mentünk tovább. 11 óra 30 perc körül meg is érkeztünk Mana-sarovarahoz.
Ez egy nagyon szép hely, ehhez is kapcsolódik egy szép történet. Rádhika, amikor meglátta Krisnát táncolni a Jamuna partján a gópikkal, akkor duzzogó hangulatba került, amit nagyon nehéz volt levetkőznie. Elhagyta hát a rasza táncot, és egyedül átkelt a Jamunán, majd ebbe a magányos erdőbe jött. Elkezdett sírni, és a könnycseppeiből alakult ki ez a tó, vagyis sarovara. Krisna természuetesen egyből a keresésére indult majd ezen a helyen meg is találta Rádhikát. A fuvoláját és a fejét a lótuszlábára helyezte, majd bocsánatot kért a vétekért amit vétett, és megígérte, hogy többé nem fog így viselkedni.
Természetesen ez a hely is tele van szeméttel, ezért neki is álltunk takarítani. Jó nagy szemétdomb volt oldalt, de szinte mindenhol találtunk szemetet. Nekiestünk, majd kb. két óra alatt tele is raktuk a traktor utánfutóját, ami pedig nem volt apró.
Ezután fürödtünk egyet a tóban, jól is esett azután, hogy összepiszkoltuk magunkat. Én szeretek úszni, és ez a tó még ráadásul tiszta vizű is volt, így nagyon jól éreztem magam benne.
Miután kipihentük magunkat és megszáradtunk, következett egy esküvő. Ugyanis nemrég lett bhakta Mana-sarovara prabhu és Param-sarovara matadzsi, így Gurudév azt ajánlottan ekik, házasodjanak össze megint, ezen a szent helyen egyszerűen, pl. jagja nélkül. Így hát Gurudév összeadta őket, mindenki boldog volt, kirtanoztunk, majd Gurudév tartott egy kis leckét is a templomban.
Ezután praszád következett, mi pedig Gurudévnek szolgáltuk fel az ebédet, mi csak ezután ettünk. Ami érdekes volt, hogy félig kiégetett cseréppohárból ittunk. Ez olyan, hogy ha az ember iszik belőle, utána el lehet dobni, mert csak félig van kiégetve, így lebomlik. Sok helyen iylenben árulják az italokat, és teljesen környezetbarát. Sok ilyen apró trükk van Indiában, ami nagyon praktikus.
Miután végeztünk, összepakoltunk, majd elindultunk visszafelé. Riksával mentünk volna, ami elég vicces volt, lévén nagyjából harmincan voltunk két riksára. :-)
Eleinte még várnunk kellett, mert nem akartak így elindulni a riksások, szerintük veszélyes így utazni. Persze az indiaiak még többen utaznak az ilyen motors riksákon, de az nem számít ilyenkor. Megvártunk egy harmadik riksást, majd elindultunk. 7-8 bhakta volt a riksában, és a riksa tetején még plusz 3-4 fő. Én a lökhárítón utaztam és a felső csomagtartóba kapaszkodtam. Vicces volt. :-)
Hazaértünk, visszamentünk az asramba, és én lepihentem. Hosszú volt ez a nap, nagyon intenzív is, de ugyanakkor inspiráló.
Ma megint nagyon sokat tudtam dzsapázni, egészen elképesztő. Krisna midnig tud valamilyen módon inspirálni, és ez nagyon érdekes, mert nem hiszem, hogy megérdemelném.
