Na, ma már sokkal jobban vagyok! Három nap menny után három nap pokol következett. De ugye Gurudév érkezik, ilyenkor mindig tisztul az emebr előtte. Emlékszem, idén áprilisban elmentem Gurudévvel Lengyelországba, ott is végig meg voltam fázva. Amikor egy tiszta bhakta társaságában vagyunk, akkor az emebr automatikusan tisztul. Ma Ekadasi is van, és épp ezért, no meg mert gyógyulok, igencsak megjött az étvágyam.
A mai nap is csendesen telt, próbáltam pihenni, mielőtt a nagy parikrám beindul. Dzsapáztam is egy kicsit, no meg igyekeztem ráhangolódni az intenzív napokra Gurudévvel. Már csak két nap és ő is itt lesz! Ezt már nagyon várja mindenki. Egyébként én az első hétben nehezen tudtam felfogni, hogy itt vagyok Vrindávanban, annyira csodás volt minden. Leszámítva persze azt a pár nap szenvedést. Mindenesetre el kellett telnie több mint egy hétnek, mire tényleg hozzászoktam, hogy itt vagyok, és fejben is ráhangolódtam. Szegény szobatársam viszont még nagyon beteg, még mindig izomfájdalmai vannak. Most ment el vérvételre, hogy kiderüljön, mi is a baja tulajdonképpen.
Ma érkezett egy Maharádzs Nigériából, Bhakti Vidzsáj Naraszimha Maharádzs. Nagyon jófej és laza, na meg fiatal, csak harminchét éves. Sríla Bhakti Tírta Szvámi volt a diksa-guruja, a szannyász-guruja pedig Bhakti Bibudha Bodajan Maharádzs. Ő velünk fog maradni a Kartik végéig, mert nagyon kedveli Gurudévet, és szeret vele lenni Kartikkor. Délután kiderült, hogy át kell költöznöm egy másik szobába, pont abba, amelyikben Naraszimha Maharádzs kapott helyet. Mint később kiderül majd, ez nagy szerencsém volt. Egész este beszélgettünk, elgé sokat, sok midnent elmesélt. Remekül kijövünk. Még összebarátkoztam egy kolumbiai bramacsárival Srí Hari a neve, annyi idős mint én, vele is jól kijövök. Kezdem egyre jobban érezni itt magam, és ez még csak a kezdet. Még álmodni se mertem volna, hogy ennyire szép lesz itt Vrindávanban…
