Ma a reggeli program után szinte mindenki elment Gurudévvel, mert ma egy különleges bhakta érkezik. Ő Hari Caran prabhu, akit tiszta bhaktaként tisztelnek. 1930-ban született és 1946-ban került a bhaktákhoz. Az avatását Sríla Prabhupád kalkuttai lakásán kapta Sríla Sridhár Maharádzstól.
Sajnos nehezen lehetett érteni amit mondott, hiszen már elég idős, de még így is eksztatikus volt látni egy olyan bhaktát, aki már több mint hatvan (!) éve gyakorolja a bhakti-jógát. Nagyon jó volt látni, hogy nyolcvan évesen is mennyire odaadó tud lenni valaki. Egyszerűen inspiráló volt. Ő sosem lett szannyászi, de mindig bramacsáriként élt, egész életében.
Ezután Hari Caran prabhu elment Gurudévvel az irodájába, és ott beszélgettek sokáig. Mi közben elkezdtünk készülődni a Vrindávan parikrámra. Ide sajnos még nem jutottam el, mert pont két hete, amikor előzőleg volt, akkor nem voltam túl egészséges. Ez a parikrám mindig ekadasi napján van, és a legfontosabb helyeken megy körbe Vrindávan körül. Három és fél óra volt az út, nem is gondoltam volna, hogy ennyire hosszú lesz. Megint sokat sikerült dzsapáznom, ez nagyon jólesett. Bár az út végére elég meleg lett, ezért nehezen bírtam, és eléggé elfáradtam.
Majd következett egy kis ekadasis ebéd. Ezután már nem sok minden történt, mert én lepihentem, eléggé kifárasztott a meleg és az út, sikerült is elaludnom. Intenzíven teltek az előző napok, így most kidőltem sajnos. A többiek délután elmentek Gurudévvel templomlátogatásra, erről lemaradtam. Este bhadzsanoztunk egy jót, majd én mentem pihenni, hogy másnap fel tudjak kelni.
Készítettem egy felvételt, ahol Isana prabhu mrdangázik. Nem semmi ahogy játszik, nagyon erőteljes a stílusa.
Egyébként ez a nap is nagyon jól sikerült, sokat dzsapáztam, ami felpörgetett és sok lelki erőt adott. Sok-sok keg érkezik a napokban felém, nehéz felfognom, hogy miért részesülök ekkora kegyben pont én…
