A mai nap leírása elég hosszú lesz, mivel a a nap is hosszúra sikeredett. Ma van ugyanis a Góvardan-parikrám, már a reggeli lecke után indulunk is, és csak hajnali 2 óra körül fogunk visszaérni. Szóval, kezdjük az elején! Ma nem mentem mangala artira, mert össze kellett készítenünk Gurudévnek az egész napos élelmét. Másfél óráig tartott, mire mindent összepakoltunk, főleg gyümölcsöt tettünk el. Ezután gyorsan előkészítettem a leckéhez a terepet, majd a lecke után elpakoltuk az elemózsiát. Ezután már indultunk is a nagy vándorútra.
Tegnap amúgy történt egy érdekes dolog Gurudévvel. Elmentek felvételt készíteni vele egy olyan helyre, ahol több katona volt és ami egy elkülönített rész volt. Éppen beszélt Gurudév, amikor hirtelen feltűnt mögötte egy majom, majd nagyjából öt másodperc leforgása alatt ott termett mögötte, és elcsente a szemüvegét. Szegény elkapta a fejét, majd amikor visszahúzta, akkor folytatta a beszédét, mintha semmi sem történt volna. Ma a leckén ezért is volt egy vicces szemüvegben. :-)
Közben megtaláltam a videót, akit érdekel, itt megézheti. Gurudév Vrindávanról és a Jamunáról beszél, érdemes végighallgatni. A videó 8:20-nál lesz érdekes:
Elindultunk, majd buszra szálltunk, és kb. másfél órás út után megérkeztünk Szúrja Kundhoz. Az út elég borzalmas volt, a második felében egy kis földúton mentünk, ami össze-vissza rázott minket, néhol bedőlt a busz az egyik irányba, néhol pedig olyan szűk helyre mentünk be, hogy a faágak mindkét oldalán súrolták a buszt. De valahogy átjutottunk. Az úton a spanyol bhakták kitettek magukért, végig bhadzsanoztak, nagyon jó hangulatot csináltak.
Szúrja Kund egy nagyon különleges hely. Nagyjából tíz km-re található a Góvardan-hegytől. Ez a hely Srímati Radharáni és Srí Krisna kedvteléseivel van tele. Srímati Radharáni gakran eljött ide a gópikkal, leginkább vasárnap, hogy Szúrjadévet (Napisten) imádják. De ezen kívül még renegeteg kedvtelés zajlott itt. Van egy nagyon szép templom is, közvetlenül a tó mellett. Az oltáron Szúrjadév van, és mellette még Mahaprabhu, Radharáni és Krisna.
Miután megérkeztünk, először darshant vettünk a templomban, és az itt lévő Maharádzs fogadott minket. Gurudévvel beszélgetett egy keveset, majd Gurudév egyből a vízbe ment. Nem csak úszni szeretett volna, hanem megtisztítani a vizet a szeméttől. Éppen ezért egy nagy vasvillával ment a vízbe, azzal halászta ki a hulladékot a tóból. Elképesztő Gurudév, emnnyi erő van benne és mennyire lelkesen tisztítja meg a helyeket fizikailag is. Eközben a többiek a parton szedték a szemetet és itt is összejött nyolc zsáknyi szemét. Az utolsó képen az nem kígyó, hanem teknőc. Tele volt a víz velük. :-)
Ezután megebédeltünk, majd az itt lakó Maharádzs elmesélt egy szép történetet, hogy Krsna milyen kedvteléseket űzött ennél a tónál. Egyébként aki ennek a Maharádzsnak a mestere, ő egy Bhaktisziddhanta Szaraszvati Thakúr tanítvány. Talán ő az egyike az utolsóknak, aki még él. Jelenleg Kalkuttában lakik, és már nagyon idős. Kellemes két órát töltöttünk itt, majd feltöltődve továbbindultunk Kusum Szarovár felé.
Kusum Szarovár is egy különleges hely, ahol szintén kedvtelések zajlottak. Itt volt egy nagy virágerdő (kusuma), amely tele volt virággal, sokfajta fával, kúszónövényekkel. Srímati Radharáni rendszeresen ide járt a gópikkal virágot szedni, de igazából azért járt ide, hogy Krsnával találkozhasson. Ma már a virágoskert sajnos teljesen eltűnt. A helyiek szerint a tó fenekére nem sikerült még senkinek lejutni, annak mélysége miatt. A tó melletti, Dzsajpúri stílusban épült gyönyörű kegyhely Szurádzs Mal Maharádzsnak, Bharatpur egykori királyának állít emléket és röviddel az 1763-ban bekövetkezett halála után épült. Ez az egyik a négy hasonló emlékhely közül, amit Bharatpur királyainak emlékére állítottak. A lépcsős kialakításű fürdőhelyet Dzsavahír Szing építtette 1767 körül.
Egy alkalommal a nagy szent, Nárada hallott Krisna és a gópik közti isteni kedvtelésekről és óriási vágyat érzett, hogy részese legyen azoknak. Nem messze a Kusum Szarovártól található a Narada Kund, ahol Narada hosszú ideig meditált, hogy elérje célját. A meditáció hatására megjelent Vrinda dévi, aki elmondta neki, hogy azokban a játékokban csak gopítestben vehet részt, majd elvitte a Kusum Szarovárhoz, ahol Narada megfürdött, így lány testet kapott és részese lehetett a transzcendentális kedvteléseknek. Szintén ezen a helyen Uddhava, Krisna rokona és barátja egy hónapon keresztül magyarázta a Srímad Bhágavatamot, így tanítva nekik a lelki tudást. Uddhavának szintén állítottak itt egy templomot.
Itt bhadzsanoztunk Gurudévvel, tartott egy rövid leckét is, majd megfürödtünk a tóban. Ez a víz nagyon tiszta és eléggé felfrissül az ember, miután úszott benne.
Innen továbbmentünk egy kis asramba, ahol Gurudévet ismerősként fogadták. Sajnos nem tudom, hogy ez melyik hely volt, mindenesetre nagyon kedvesek voltak a házigazdák, elláttak minden jóval. Ez volt az utolsó hely a parikrám előtt, itt még ettünk egyet utoljára, bhadzsanoztunk, szóval feltöltődtünk.
Ezután viszont elindultunk a várva várt parikrámra! Én már nagyon vártam. A megbeszélt időpontban, 18 órakor el is indultunk. Én most bevallom, tettem magamnak egy fogadalmat, hogy megpróbálok minél többet dzsapázni ezen a napon, főleg a parikrámon. Valahogy ilyen érzésem volt, hogy ezt kell tennem. Elindultunk és közben szépen haladtunk. Amúgy rajtunk kívül még sokan mentek parikrámra. A kirtan szólt végig, egymást váltogatták a bhakták, ha valaki elfáradt, akkor valaki más folytatta. Sok kis templom és oltár mellett mentünk el, sok Hanumán kegyszobor is volt, meg persze sok Giri-raj. Én az elején néha bekapcsolódtam énekelni a többiekhez, de inkább előrementem a másik csoporthoz, akik szintén inkább dzsapáztak. Szerettem volna jobban elmélyülni a parikrámban illetve a dzsapázásban, ezért előrementem a többiekhez, és szinte a végéig ott is maradtam. Ez a parikrám amúgy nekem egy teljesen új felfedezés volt, mert nagyon jól rá tudtam hangolódni a Szent Névre! Ennyire mélyen még sosem dzsapáztam, mint most itt.
Paramahamsza Maharádzs mindig elöl ment, elképesztő tempóban haladt előre. Ő az a 76 éves szannyászi, aki mindig valamit csinál. Elképesztő energiája van, simán lekörözi a fiatal bramacsárikat is. Szóval ő az elejétől fogva a végéig elöl haladt, ő vezette a csapatot. Pár óra elteltével már kezdtünk fáradni, és a járás is nehezebb lett nekem is. A papucsom feltörte a lábam, más egészségügyi problémám is lett menetközben, így már nem volt olyan könnyű haladni, de ki kellett tartanom. Érdekes tapasztalat volt szintén, hogy ahogy dzsapáztam, szinte el is múltak a fájdalmak, vagyis nem foglalkoztam velük, de amikor abbahagytam a dzsapázást, vagy nem figyeltem rá eléggé, akkor kezdtem érezni megint.
A végére már nagyon elfáradtam, és tudom, hogy amikor ennyire elfáradok, akkor ott valami gubanc lesz. Kezdtem már kicsit rosszul is lenni a végére. Kicsit több, mint öt órányi parikrám után megérkeztünk Rádha Kundhoz. Érdekes, hogy a terv hat óra volt, de mi öt óra alatt megtettük az utat. Bementünk Rádha Kundhoz, ahol Gurudév már várt minket. Itt leültünk a lépcsőkre, de ekkor már éreztem, hogy valami nincs rendben. A lábam fájt a papucs miatt, a bokám meg nem bírta a terhelést, de amikor leültem, akkor nem csak ezt éreztem. Azt is, hogy belázasodtam, éppen amikor megérkeztünk. Illetve a torkom is elkezdett fájni, meg a fejem is. Hihetetlen, hogy a parikrámot végigcsináltam, és mire a végére értem, pár perc alatt lebetegedtem. Ez is a tisztulás része, azt mondják.
Éjfélig még dzsapáztam, Gurudév közben leckét tartott, majd bhadzsanoztak is, illetve egy uruguayi matadzsi avatást kapott a Rádha Kunda partján, ezért az ő neve Rádha Kunda dévi dászi lett. Éjfélkor is még bhdzsanoztunk még fél órát, amikor már mindenki elkezdett fürdeni. Ezután füstölőt, virágot és vizet ajánlottunk fel Rádha Kundnak, majd elkezdtünk mi is fürdeni. Volt aki teljesen belemerült a vízbe, volt aki csak kicsit csurgatott magára. Ez utóbbit tettem én is, ugyanis nem éreztem magam valami túl jól fizikailag. A dzsapámat is belemártottam, és megtöltöttem egy palackot is a Rádha Kunda vizével.
Ezután kirtannal vonultunk tovább, majd megérkeztünk Lalita Kundhoz. Itt leültünk a padokra, majd Gurudév elmesélte, hogy Rádha és Krisna itt szoktak találkozni, és ők is ezekre a padokra ülnek le. És azt is mondják, hogy aki ide leül, az ebben az életében még visszatér Vrindávanba! Ez volt a hét, vagy talán a hónap legjobb híre! :-)
Itt éreztem, hogy a testem ugyan beteg, de lelkileg olyan jól éreztem magam, mint még soha. Ez az állapot nagyjából egy fél óráig tartott, Rádha Kund után kezdődött, és amíg eljutottunk a buszig, addig eltartott. Bice-bócán, lázasan, fáradtan, torokfájással bandukoltam, de belül elképesztő boldogság lett úrrá rajtam! Ilyen élményben még tényleg soha nem volt részem. A mai nap hatvan kört sikerült dzsapáznom, és elég intenzíven, ami nálam abszolút rekord. Ennek a nagy részét odafigyeléssel tudtam végezni, nem nagyon zavartak közben. Összefoglalva a mai napot, életem egyik legszebb élménye volt ez a parikrám, intenzív dzsapázással, meditálással, szadhu szangával. Sok szép helyre mentünk, mindenhol kaptunk egy kis nektárt Gurudévtől, aztán a parikrám feltette a koronát az egész napra. Leírhatatlan mindaz, ami bennem kavargott, csak az tudom, hogy elképesztően boldog lettem a végére. Majd visszavonszoltuk magunkat a buszhoz, ott én megint rosszabbul lettem, ledőltem, és egészen a visszaérkezésig aludtam. Hajnali 2 körül érkeztünk vissza, mindenki ment is egyből aludni. Hosszú volt ez a nap.
Még egy érdekes dolgot láttunk, ez pedig a dandavát parikrám. Ez azt jelenti, hogy dandavátolva teszik meg a parikrámot indiaiak, kezükben egy kővel megérintik a talajt, és onnan folytatják a következő dandaváttal. Elképesztő kitartás kell hozzá, de a hatása is sokkalta erőteljesebb, mint egy normál parikrámnak. Van akit a családja segít, van aki egyedül csinálja. Mindenkinek van egy párnája, és arra fekszenek rá, így nem annyira fájdalmas.
