Ma végre eljutottam mangala artira! Eddig túl fáradt voltam, az időátállás is gondokat okozott, no meg a 25 fok hőmérsékletkülönbség is. Az arti után dzsapáztam, majd reggeli után elindultunk Haridzsán Maharádzsal a felfedező körutunkra. Első utunk a Gopeshvar Mahadev templomba vezetett, amely Vrinda Kundzstól csak 2 percnyire található. Itt egy Síva Lingam található, amely őt képviseli, és ezt imádják múrtiként a templomban. Mi vettünk joghurtot, tejet, mézet, virágfüzért, füstölőt és mécsest. Felajánlottuk a füstölőt és a mécsest, megfürdettük a Lingamot tejjel, joghurttal, mézzel majd a virágfüzért is felajánlottuk és rátettük. Én igyekeztem imádkozni Sívához, hogy engedjen bebocsájtást Vrindávanba, illetve segítsen a lelki megvalósításban. Mint tudjuk, ő Vrindávan kapujának ötzője és ő őrzi Ráda, Krisna és a gópik táncát is, így ha szeretnénk lelki látásmódot, tőle kell először engedélyt kérnünk. Remélem meghallgatta az imámat.
Ezután a Gopinát Gaudiya Máth felé vettünk utunkat. Ezt a templomot Sríla Bhakti Promód Puri Maharádzs alapította és most Sríla Bhakti Bibuda Bódajan Maharádzs a vezetője. Itt először Puri Maharádzs emlékszobájába mentünk, ahol sok érdekes történetet hallhattunk Haridzsán Maharádzstól.
Elmesélt egy személyes történetet is, ami nagyon érdekes, ezért leírom röviden. Még 1995-ben, amikor előszört járt Indiában Haridzsán Maharádzs, akkor ellátogatott Puri Maharádzshoz. Ezer és ezer ember állt sorba, csak hogy láthassák Puri Maharádzsot. Éppen hogy valaki bejutott hozzá, felajánlotta a hódolatát, de már lökték is odébb, annyian álltak sorba. Már esteledett, amikor Haridzsán Maharádzs azon kapta magát, hogy egyedül van a szobában Puri Maharádzzsal. Eljött a nagy pillanat, Krisna megadta a kegyet, hogy kérdezhessen tőle. Fel is tette a kérdését, ami Guruval kapcsolatos volt. Puri Maharádzs el is kezdett válaszolni, azonban sajnos alig lehetett érteni, mert már öreg volt Puri Maharádzs, 98 éves, és erőteljes bengáli akcentusa is volt. Haridzsán Maharádzs már ekzdte elfogadni, hogy ez van, ez a sorsa, itt volt a lehetőség, Krisna megadta, de nem értette a választ, biztos ezt érdemli. Ebben a pillanatban bejött egy bengáli ember, és elkezdte fordítani amit Puri Maharádzs mondott. Nagyjából két mondatot fordíthatott le, amikor bejött az ápolója Puri Maharádzsnak, egy fiatal bhakta. Ő alázatosan kérte, hogy menjenek el, mert már későre jár, fáradt is Puri Maharádzs, le kell pihennie. Megint elgondolkodott Haridzsán Maharádzs, hogy ilyen a sors, ott volt a lehetőség, de nem értette a választ, majd jött valaki, megint ott volt a lehetőség, de aztán meg elküldték. Szóval a sors játszadozott vele. Érdekes történet volt. A fiatal ápoló egyébként Sríla Bhakti Bibuda Bódajan Maharádzs volt, még bramacsáriként.
Ezután betértünk egy vaisnava templomba, de ők más szampradájához tartoznak. Mindenkinek hosszú haja volt, szakálla, és mindenki hatvan év feletti volt. A guruk is hasonlóan néztek ki. Az oltár két oldalán két darab kétméteres kép volt két gururól, és egy hangszóró szólt az udvaron, amin az ő bhadzsanjuk hallatszott. Érdekes volt, de látszott, hogy odaadással énekelnek és élnek.Ezután egy olyan templom következett, ahol napi huszonnégy órában bhadzsanoznak már több évtiezede, de az is lehet hogy akár száz éve. Kellemes bhadzsan volt, kedves bhaktákkal. Látszott rajtuk, hogy egyszerűen élnek, és nem sok mindenük van. Votlak fiatal és idős bhakták is. Inspiráló volt az atmoszféra, illetve ahogyan élnek. Kaptunk kis mahapraszádát, ez is egy egyszerű édesség volt, de látszott rajta, hogy szeretettel készítették. Ezután visszatértünk Vrinda Kundzsba majd megreggeliztünk.
Tíz órak örül indultunk tovább a következő helyszínre, egy ájurvédikus farmra. Ez igazán izgalmasnak tűnt, mindenki kiváncsian várta, hogy milyen lesz. Vrindávantól autóval negyvenöt percnyire található a farm, egy csendes, eldugott kis helyen. Amikor megérkeztünk, a doktor (aki a farm vezetője is), Liládár Gupta fogadott minket, majd rövid előadást tartott az ájurvédáról. Ezután megmutatta a kertet, ami egész egyszerűen lenyűgöző volt. Nagyon pozitív energiákat lehetett ott érezni, egyszerűen jólérezte magát az ember. Bemutatta a növényeket, majd elmondta, hogy felajánlásokat is végeznek a növényeknek, mert így a gyógyítóerejük nagyobb lesz a növényeknek. Bemutatott több fát is, és ami igazán érdekes volt, hogy volt egy fa, amely először egyedül állt. Majd ugyanezt a fát társították egy kúszónövénnyel, így a gyógyhatása más lett, mint az egyedül lévő fának. Ennek a lényege az, hogy például ha adott egy gyógynövény, azt többféle betegség gyógyítására használják, és a különböző helyeken termő azonos gyógynövények más hatást fejtenek ki. Ez azért van, mert más közegben nőnek, más növényekkel társítják őket, így más lesz a gyógyhatásuk. Majd tartott egy hosszú előadást a doktor, ahol már részletesebben elmagarázta az ájurvéda működését és gyakorlatát a mindennapokban. Ehhez hozzátartozik még, hogy az előadás a templomszobában volt, ahol természetesen oltár is található, az oltáron pedig fő helyen Dhanvantari áll, ő Krisna egyik inkarnációja (gyógyászat). Az oltáron természetesen ott van Rádha-Krisna is. Bemutatott még egy ősi ájurvédikus dokumentumot is, amely többezer éves, be is fóliázták, hogy megvédjék a roncsolódástól. Ezután lehetett kérdezni, illetve bemutatott pár általuk készített terméket.
Van egy gyümölcs, amelyet ha megfőznek lekvárrá, akkor a C-vitamin nem bomlik le a hő hatására mint más esetben, itt megmarad benne. Készítenek még gyógynövényteát, amely főleg hasbántalmakra jó, illetve masszázsolajat, amelyet az embernek saját magának kell bemasszíroznia. Az ájurvéda szeméylre szabott, de ezek a termékek mindenkinek jók. Az áraik se semmi, nagyon olcsó minden, az olaj a legdrágább, de a lekvár és a tea is 1000 Ft alatt van. Majd lehetett kérni személyes konzultációt is, tíz perces tanácsadás mindössze 300 rúpiába került (ez kb. 1300 Ft.). Nagyon jó volt itt lenni, kicsit tanulni az elhangzottakból, és végre látni egy igazi ájurvédikus farmot.
Ebéd után lepihentünk, majd 17 órakor találkoztunk legközelebb. A délutáni program egy könnyű látogatás volt egy odisszi tánciskolában. Itt 6-8 fiatal lány tanulja az odisszi táncot egy elég fiatal tanárnőtől, akinek a férje is szintén táncos. Bemutattak több táncot is, elmagyarázták a szem- és fejmozgások jelentését, majd a tanárnő is bmutatott egy táncot. Érdekesség még, hogy van egy orosz tanuló is az iskolában, aki öt éve tanul itt. Ő persze már kiskorától fogva Indiában él, így nem volt akkora meglepetés, hogy nagyon jól beszél hindiül, illetve nagyon érzi a táncot. Kiváncsi voltam, így rákérdeztem a lelki életre is. Elmondták, hogy természetesen lelki éeltet is élnek a tanulók, mert enélkül nem lenne érdemes táncolni, ugyanis a lelki éelt adja a tánc alapját, ez adja az erőt nekik. Van egy kis templomszobájuk is csodaszép oltárral. A Thakurdzsik is nagyon vonzóak voltak. Ezután elbúcsúztunk tőlük, majd gyalog visszamentünk az asramba. A nap végére mindenki rendesen elfáradt, de kellemes élményekkel gazdagodtunk. Ez a nap is eseménydúsra sikerült, én nagyon élveztem minden percét.
