Még csak reggel hat óra múlt, de a szmog már igencsak érezhető volt. Kicsit szürke is volt a távolban a levegő. Aki szerint Budapest büdös, az jöjjön el ide, és megtapasztalhatja, mi az a büdös. :-)
Elindultunk Vrindávanba végre! Megpróbáltam pihenni, de nehéz volt, mert végig dudáltak az autósok, és a sofőr is érdekesen vezetett, olyan indiai módra. Érdekes látványt nyújtott ez a nagy kavalkád, ami az „autópálya” mellett tekergett. Volt ott minden, gyalogos, kerékpáros, riksás, ökrök, motorosok, szóval minden megtalálható volt. A sofőrök vezetési stílusa se volt semmi, rendszerint beálltak a felezővonal közepére, így a háromsávos útból csináltak kétsávosat. Folyamatosan dudáltak, és centikkel mentek el egymás mellett. Ilyen szempontból nagyon profik, az utolsó centiméterig kihasználják a rendelkezésre álló helyet.
Másfél óra után 10 perc pihenő következett a sofőr törzshelyén, itt vettem vizet, majd újabb másfél óra után megérkeztünk Vrindávanba! Érdekes látvány volt, kicsit másmilyennek képzeltem ezt a szent helyet. Amikor kiszálltam, pont összefutottam azzal a bengáli bhaktával, akivel beszéltem telefonon. Üdvözölt, majd elindultam Vrinda Kundzsba.
Ez az asram csodaszép. Egy kis liget, ahova elmenekülhet a vrindávani forgatagból, ha egy kis csendre vágyik! Rengeteg munka van ebben az asramban, és mára már elég sok szoba várja az idelátogató bhaktákat és vendégeket. Gurudév sokat beszélt arról, miként sikerült megszereznie ezt a templomot, ami egy rom volt, és miként építette újjá Paramahamsza Maharádzs, akkor a hatvanas éveiben járó idős bhakta.
Bementem, és elsőnek Pranésvara prabhuval találkoztam, aki a templomprezident. Ő brazil, és már négy éve vezeti Vrinda Kundzsot. Lepakoltam, majd abba a szobába kerültem, ahol Paramahamsza Maharádzs alszik. Ledőltem, mert nagyon kimerített a hosszú út, a plusz három és fél óra időeltolódás és a plusz huszonnégy fok, meg az, hogy a repülőn szinte semmit sem aludtam. Berlinben amikor elindultam nyolc-tíz fok volt, itt meg harmincnégy körül. Nagyjából két órát aludtam, és pont ebédre ébredtem fel. Megebédeltünk, majd megint lepihentem egy kicsit. Tulajdonképpen ezen a napon sok minden nem történt, igyekeztem alkalmazkodni a körülményekhez.
Délután átköltöztem egy másik szobába, és itt ismerkedtem meg a szobatársammal, Sridhár Kripával, aki Chiléből származik. Már pár hónapja itt van Indiában, de Vrindávanban csak pár napja. És Visnupádát is ekkor ismertem meg, aki később az egyik legjobb haverom lett. Ő bengáli származású, és ez a születési neve is, Gurudév az avatásakor nem adott új nevet neki. Ő kettejükkel délután elmentünk egy másfél órás sétára. Több templomot is meglátogattunk, többek között a Rádha Dámódárt is, itt élt és fordított Prabhupád, mielőtt nyugatra ment volna, és több gószvámi is élt itt és imádta a Thakurjikat, illetve több gószvámi szamádija is található itt. Akit érdekel bővebben: Srí Rádha Dámódar Templom.
Itt amúgy már sokkal jobban tetszett Vrindávan. Szorgosan róttuk az utcákat, közben mindenhol köszöngettek az emberek (Rádhé, rádhé, Hare Krisna, Haribol). A szagot gyorsan megszoktam, nem volt oylan vészes mint előtte gondoltam, az emberek pedig csodálatosak voltak. Éreztem valamit, amit máshol nem lehet. Vrindávannak van egy különös kisugárzása, amitől boldog lesz az ember. Abszolút le voltam nyűgözve ezután a séta után, magával ragadott a hangulat. Hazafelé még láttunk egy tevét, életemben először, teljes valójában.
A mai nap tulajdonképpen ennyi volt, ezután lepihentem, majd el is aludtam. Nem volt nehéz ilyen körülmények között, bár a mi szobánk kicsit büdös volt, és nagyon meleg.
